SZOKOLAY ÁDÁM
"Rendkívül tehetséges, elmélyült muzsikusnak tartom, aki a zeneművek igazi tartalmát keresi, kutatja fáradhatatlan odaadással" - Várjon Dénes
"Szokolay Ádám nagyszerű tolmácsolásában érvényesült Bartók 1. zongoraversenyének ereje, vadsága és nyersesége, a ritmus meghatározó szerepe, a hangszer perkusszív kezelésének zeneszerzői tendenciája – az a föld mélyéből feltörő energiákat felszabadító, barbár hangvétel, amely a nagy „zongorás év”, 1926 több más Bartók-művében és tételében (Szonáta, Szabadban) is megnyilatkozik. Összefogott, szuggesztív és virtuóz tolmácsolás volt ez, amely intelligensen érzékeltette a műben jelenlévő Stravinsky-hatást is, miközben érvényesítette Bartók szuverén megszólalásmódját." - Csengery Kristóf, 2019. szeptember 23.
"[Mozart] d-moll zongoraversenye csendült fel az ifjú Szokolay Ádám szólójával. Szokolay zongorázásának alapvetően lágy és behízelgő – félve mondom: feminin – karaktere remekül illeszkedett a darab atmoszférájához – annál is inkább, mert ez a karakter szilárd tartással, világos körvonalakkal párosult. Dinyéssel pedig a legato, a folyamatosság hangsúlyozása bizonyult fontos közös pontnak. [...] Az igen szépen, hatásosan előkészített repríz után Szokolay figyelemreméltóan szenvedélyes és érett művészről tanúskodó cadenzával rukkolt ki." - Malina János, 2022. január 31.
"Szokolay Ádám Bartók zongoraszonátáját adta elő, és hogy mennyire közel áll a zeneszerző művészetéhez, az is világossá tette, hogy a mű szerkezetét tökéletesen feltárta, bármiféle boncolgatás nélkül. Úgy játszott, mintha maga komponálná a darabot" -Anita Grüneis, Kultur Zeitschrift, 2021 február 11.
"Szokolay Ádámot, a fiatal magyar zongoraművészt, a Bartók Nemzetközi Verseny (2019) győztesét hallgatva a vilniusi színpadon, mintha a zeneszerző saját elevenségét éreztem volna. Az előadó a billentyűktől kissé hátrébb lépve egy Bartók-játékra emlékeztető, "párducszerű ugrásra" készült.
Bartók pályájának közel húsz évét (1907-1926) felölelő műveket hallhattunk. A zongoraművész előadta a Három csíkmegyei népdalt, az 5 darabból álló Szabadban ciklust és a Zongoraszonátát. A zongorista, aki jól olvasta a zenei szövegeket, finoman artikulálta, dinamikai kontrasztokat és színjellemzőket használva, találóan alkotta meg azokat: a dobok aktív hangjait, a síp kontrasztos hangszíneit. Voltak drámai ritmikus ostinato lüktetések és kifejező dallami árnyalatok. A Hajsza pedig olyan volt, mint egy megállíthatatlan zongora pokoli erői: precíz ujjtámadások, martellato, marcatissimo staccatóvá váló martellato, ami olyan hatást keltett, mint a vonós spiccato technika. A ciklus "Éjszaka zenéje" című darabja némileg emlékeztetett Vytautas Laurušas "Az éjszaka hangjai" című ötletére. A zongorista kiválóan uralja a hangszer színpalettáját. Megteremtette az éjszaka csendjének csillogó hátterét (kiváló pedálhasználat), és a váratlan "eseményeket" ebben a csendben. A fiatal zongoraművész a manuális technika, a pedálozás és a képzelet kiváló együttműködésével közvetítette a darab széles színskáláját és programszerű árnyalatait." - Rita Aleknaitė-Bieliauskienė, 2021. december 3.